A ház története

Babits Mihályt, a 20 századi magyar irodalom nagy mesterét, a polgári humanizmus kiemelkedõ képviselõjét erõs érzelmi szálak kapcsolták Esztergomhoz. 
A költõ 1883. november 2--án született Szekszárdon. A pécsi cisztercita gimnáziumban érettségizett,  1901-ben a budapesti bölcsészkarra iratkozott be, majd a franciát latinra csrélte.  
 
 
Filozófiai tanulmányai is hatással voltak lírai kibontakozásásra.
Baja, Szeged, Fogaras, Budapest: a tanári pálya állomásai. Az 1908-ban meginduló Nyugat állandó munkatársa,  a Tanácsköztársaság idején a modern irodalom tanára az egyetemen. Ezután kizárólag az irodalomnak élt és a Nyugat szerkesztõje.
1921. január 15-én vette feleségül Tanner Ilonkát, aki TörökSophie néven maga is írt, s versei a Hétben, az Új Idõkben és a Nyugatban is megjelentek. Babitsnak nagy szüksége volt arra az othonteremtõ asszonyi gondoskodásra, amely számára a nyugodt alkotói munkát elõsegítette.
 
A költõfejedelmet az 1922-23-ban a Dunakanyarban tett kirándulások is insprálták, Dömös, Gizellatelep, és Esztergom, ahova elõször hajón érkezett. Költõi lelkét örökre rabul ejtette a hajdani királyi székhely varázsa, "az ünnepi karzaton" helyet foglaló bazilika. Rögtön el is döntötte, hogy itt lesz második otthona, mivel a táj az otthoni szekszárdi dombokra emlékezették. Szerencsére egy kiadótól jelentõsebb pénzösszeghez jutott, amelyet Nagy Zoltán ügyvéd szerencsésen megnövelt a tõzsdén és, ebbõl 35 millió inflációs koronáért vették a 222négyszögölnyi kis szoba-konyhás parasztházat.  
 
 A következõ években a földterület majdnem megnégyszerezõdött további telekvásárlások révén.  Az itt töltött 17 nyár számtalan nagyszerû vers ihletõje lett: Szent király városa,  A gazda bekeríti házát, Verses napló, Vers a csirkeház mellõl, Dzsungel idill,  Hegyi Szeretõk Idillje, Ildikó, Ádáz kutyám, Holt próféta a hegyen. A latin mûfordítások és az Elza pilóta címû címû regénye is itt született. A gégebajával küszködõ költõ a Jónás könyvét is itt írta.
 
A nagyszerû kilátást nyújtó kis vityillót nagy gonddal, kedvvel bõvítették, csinosították, kõmûves, asztalos, ács munkáktól volt hangos az Elõhegy. Vodicska istván, majd Kósik Ferenc helyi mesterek végezték a bõvítést. 
1935-ig elkészült az üveges veranda, Babits és Török Sophie szobája, majd az ebédlõ, a konyha, a cselédszoba és a fürdõszoba. Az apránként kialakított helyiségekkel valóban olyan lett a kis ház, mint egy fecskefészek. A ház othonosabbá tételében segítségükre volt legkedvesebb esztergomi barátjuk,  Eiczinger Ferenc, a Takarékpénztár igazgatója, ügyeskezû festõ. Török Sophieval együtt az ajtók fölé és közé népies ihletésû motívumokat festettek és versidézeteket írtak. A tornácfalra Arany János Töredéke  került,  amely a nehezen megszerzett és évrõl évre bõvített nyaralóra jól illett: 
 
  A másik dézet egy Babits-versbõl került a tornácfalra:  
A tornácon oly híressé vált autogram falat is Eiczinger Ferenc présházában látta meg elõször a költõ, úgy döntött, õ is felíratja az odalátogató vendégekkel nevüket. Nagy Ferenc, a híres konferanszié írja le szellemesen hogyan örökítették meg Babitsék a neveket a halahatatlanságnak: " Babitsék e célra óvatosságból a legpuhább, legporlékonyabb szenet válogatták ki, és amint a látogató elmegy, egyszerre zord zsürivé alakulnak át, és beható irodalmi vita után hozzák meg a verdiktet. Ha a verdikt kedvezõtlen, a törlõrongy egyetlen legyintésére nyomtalanul eltûnik az autogram, ha pedig kedvezõ a verdikt, akkor Babitsné kihozza a festékes ibriket, és elpusztíthatalan freskófestékkel födi be a múlékony betûket." 
 
Nagy Endre nemcsak a nevét írta fel, de két rajzot is készített a tornác falára. Az egyik ma is látható, magát Nagy Endrét és fiát ábrázolja, a másik a magyar Pantheon,: egy zsúpfedelû gólyafészkes tornácos ház kapujában ott áll móricz és Babits, és szigorúan rostálja a befelé tülekedõ múzsa-férfiakat.Egy másik változatban Babits, mint Szent Péter az elõhegyi mennyország kulcsaival siet az érkezõ vándor elé, mögötte Móricz Zsigmond, mint Mózes a kettõs törvénytablával és Pegazussal, mely a rétre kicsapva legelész.
Egy másik barát, a Svájcból érkezett Simon György János festõ meseillusztrációkkal tette hangulatosabbá a verandát.
A dolgozószobában és  Török Sophie  szobájában a két Madonnaképet a kedves barátnõ, Basch Edit festette. A "gazda " szerette vizsgáztatni vendégeit, ezért a dolgozószoba boltíve felé Zrínyitõl két verssor került, amely a város zajától elvonuló költõre utal: 
    "Adsz nyáron nyugovást és szép csendességet",
míg a másik horatiusi sor 
    "Non ebur neque aureum",  
    azaz  
    "Sem elefántcsontból, sem aranyból"
szintén a házikó mulandóságáról szól. 
A "vityilló" berendezésének egy részét az eredeti tulajdonostól vásárolták meg, a másik részét a budapesti lakásból hozták magukkal. A bútorok, a képek összevisszasága, a terítõk, párnák és falvédõk Sophie és a korabeli polgári világ ízlését tükrözték. A könyvespolcon Proust, Shakespeare, Vörösmarty, latin versek és kikapcsolódásképpen detektívregények sorakoztak. A kölõ betegségének utolsó stádiumában ágytálak, morfiumos fecskendõk és inyekcióstûk tették nyomasztóvá a belsõ szobaképet. Az itt töltött 13 nyáron át a házat körülvevõ vad dzsungelbõl is idilli kertet teremtettek. Lugast építettek, és hintát állítottak, gazt irtottak  virágokat ültettek és gyümölcsfákat telepítettek. Az orgonasövény és a négy égtájat mutató olajfa illatával bódította a vendégeket.
Babits 1941-ben bekövetkezett halála után a ház kísértetlakká változott. Török Sophie csak az élõ Babitsra akart emlékezni, s a haldoklás színhelyére nem szívesen tért vissza. Néhány hivatalos ügyben még lejön Esztergomba. 1943 júniusában Szabó Zoltánnal látogat ide, majd a házat telljesen az enyészetnek adja át. A legfontosabb bútorokat, könyveket, tárgyakat Sophie és a legjobb barát Eiczinger Ferenc elvitték a házból, a többit idegenek széthordták.
A háború után örömlányok tanyája, majd 1946 tavaszán, a város vezetõsége javaslatára Környei László tanár veszi bérbe a nyaralót. A beköltözéskor lakhatatlan házattöbb hónapi munkával tették lakhatóvá, s 1948-ig éltek, itt, majd egy rendõrtörzsõrmester rövid ideig lakott, itt, s ezután Kiss Mihály gazdálkodónak adta ki szükséglakásként. Õ a lakószobákban kecskéket és baromfikat tartott, s így egy putrivá sûllyedt a ház.
1960-ban végre az Országos mûemlékvédelmi Felügyelõség védetté nyilvánította az épülete, s Kiss Mihályékat kiköltöztették. Zolnay László és utóda, Nagy Zoltán, a Balassa Múzeum igazgatói, dr. Basch Lóránt és Keresztury Dezsõ segítségével elkészítették a rekonstrukciós terveket. A helyreállítás megtörtént, a 1961. augusztus 6-ától múzeumként nyitva áll a Babits-ház a látogatók elõtt.
A születés centenáriumára 1983-ban a házat tatarozzák,  s Keresztury Dezsõ megnyitó szavai után átadják a közönségnek. 1991-ben, a költõ halála 50. évfordulójára a ház és a kiállítás teljes felújításával adóznak emlékének. Az új kiállítás célja a korabeli otthon milliõjének felidézése.
 
   Nemcsak a külsõ táj szépségét, de a veranda belsõ hangulatát is híven adta vissza a Verses naplóban amely az együtt töltött hétköznap verses látomása reggeltõl estig:  
    "Holt próféta a hegyen"
" A költõ nemzete prófétája kívánt lenni, betegen, halálos kórral a testében, a gégerák fojtogató némaságában, megrendítõ figyelmeztetések, modern költõi jóslatok szólalnak meg verseiben" -írja Pilinszky János. 
E költõi jóslatokból olvashat a látogató néhányat a verandán, s átlépve Babits hálószobájába, a fojtogató némaság és elmúlás üzenete szól a betegágy melletti kisasztalon,  az üzenõfüzetek soraiból és az Õsz és tavasz címû versbõl, s az ágy fölött láthatjuk az utolsó képek egyikét a beteg költõrõl. 
"S állottunk itt, alig néhány nappal halála elõtt néhányan, Radnóti Miklóssal együtt bent az egyik kis szobában, ágya elõtt, ahonnan (beszélni nem tudott már) szinte Gandhira emlékeztetõ szent mosolya csonttá-bõrré fogyott, maszkká merevedett arcából sütött ránk és szégyenkezve, a fájdalomtól bénultan álltunk ott, hiszen nem tudtunk segíteni" 
 
Babits életéhez legjobban kötõdõ személyek, a költõ feleség, s Ildikó, a fogadott lány, a kis cseléd Mariska tekintenek ránk a képekrõl. A kedves foteljében pihenõ költõt Basch Edit festményén láthatjuk. Az esztergomi festõbarát Bajor Ágost több képen is örökítette Babitsot. A középkori hangulatot árasztó Szenttamás apró festõi vályogházait, amelyekrõl Babits oly szeretettel szól, szintén Bajor Ágost rajzolta. 

"Költészet és valóság" 
A versidézetekkel tarkított festett boltíven túl a dolgozószobában Babits íróasztala, írógépe, a verskéziratok, fotelje és könyvszekrénye, az alkotó, gondolkodó embert idézik fel. 
Mint Prospero "a bölcs varázslómester", úgy teremtett itt a valóságból költészetet. Esztergom közel félszáz versének ihletõje. Kiszabadulva a nagyváros szorításából kitágul számára a világ. Versei filmszerûvé válnak hol szûkíti, hol tágítja a kamera optikáját.
 
 		 Mindent megörökített a "világegyetem kék meztelenségétõl" a fûszálon lévõ bogárig. A "nyájas  magasságban" lévõ házat, a kert fáit, virágait, a kertben lepkeként szálló Ildikót. Fülemülék, rigók, csirkék és galambok, a kis méhecskék, a határokat is átjaáró szél, a vihar, az illat és fény, a Nap, a giccses alkonyat, mind versei részévé válnak. 

 
  S közben az Õt  körülvevõ természet filozófiai mondanivalóval telítõdik fel, amely hol lebegõvé, hol ágasbogassá, hol rejtõködévé, hol komorrá és lemondõvá teszik verseit.
Itt az elõhegyi "fecskefészekben" bontakozik ki szerelmi lírája is. A Ketten, messze, az ég alatt, a Hegyi szeretõk idillje, a Szökevény renitens idill, mind a költõ és asszonya kapcsolatáról vallanak átszõve a természet jelbeszédével.
    Ugyancsak a a ház körüli világ az ihletõje filozófiai tárgyú verseinek. Így válik Ádáz kutya, a tarka foxterrier, a kieszolgáltatott emberi lét pédázatává.
    Babits valóban "különös hírmondó", mivel nála az elõhegyi táj is politikai tartalommal telítõdik. az Elõhegyrõl látott környezet, a Duna. amely a cseh-magyar határt is jelenti, volt ihletõje olyan nagy verseknek, mint a Dal az esztergomi bazilikáról, Csonka Magyarország, Vers apostolokról, Szent király városa, Free Trade.
Az Introibo, Mint különös hírmondó, a Holt próféta a hegyen, Vers a csirkeház mellõl, a Gyõzelmi ének estefelé, a Rádió, a Meglódult naptár címû versei már nem idilliek, komorrá hangoltak, s a természeti és politikai fenyegetettség egyaránt árad belõlük.
    Itt írta a Halálfiai címû regényét és az Elza pilótát, melyben ijesztõ képet rajzol az öncélú háborúról, az emberiség jövõjérõl. Babits pesszimista alaptermészetén túl mûveit még sötétebbre festi az 1934-tõl elhatalmasodó gégerák is.
1938. február 10-én vették ki torkából a daganatot a Park szanatóriumban. Elõtte , 1937 nyarán született meg a Balázsolás címû verse. A lábadozó költõ a nyarat már Esztergomban töltötte, ahol augusztus 18-án fejezte be a Jónás könyvét, e szörnyû látomást, a prófétai igazságkeresés nagy himnuszát. Az egyre romló egészségû költõ nyarait továbbra is itt töltötte.
    Radnóti szavával "csak csont és bõr fájdalom" volt, amikor 1941 tavaszán leköltözött Esztergomba. Itt javítgatta Sophokles Oidipusz Kolonoszban címû tragédiájának fordítását, s utolsó könyvének az "Írók két háború közt" korrektúrájával bajlódott. Ágyban fekve, egyes részeket újra írt, vagy hozzátoldott, ezeket a pótloásokat ragasztgatta kovásszal a kiszedett hasábok szövege közé.
    S a mûvek mellett ismét csak a barátok alkotásait látjuk Az íróasztal fölötti akvarell a gondolkodó költõt idézi. Eiczinger Ferenc vidám papírmaséján a pegazuson lovagoló Babitsot festette meg névnapi ajándéknak. A dolgozószoba s a hangulatos ebédlõ képei mind azt bizonyítják, hogy a nyári lak zarándokhellyé vált. Babitsékat a korabeli szellemi élet legkiválóbbjai keresték fel. Hogy kik fordultak meg náluk, abban legyen kalauzunk a hûséges esztergomi barát és segítõtárs Eiczinger Ferenc:
"A ház leggyakoribb vendégei rédey Tivadar, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtár-igazgatója volt, ki maga is sokszor töltötte nyári pihenõjét városunkban. Közvetlen meleg barátság fûzte egész csaáldját, feleségét és sógornõjét, dr. Hofmann Editet Babitsékhoz. Utóbbi a Szépmúvészeti Múzeum osztályigazgatója, az Országos Képzõmûvészeti tagja kiterjedt mûvészettörténeti úttörõ munkásságáról híres. neki és nõvérének, rédeynének kedves szórakozása volt a gyomlálás. A Babits-ház Kertes környékén bõven akadt gyomlálni való, mert késõ tavsszal jöttek csak s a gyom gyakran az utakat is ellepte. Sorrendben Gellért Oszkár következett, a bölcs mérsékletû szerkesztõtárs; Schöplin Aladár, az egyenes tartású, kimért s mély, dongó hangú, élesszemû kritikus, a sokoldalú, kitûnõ író; Szabó Lõrinc, az értelem irányította, klasszikus zamatú versek költõje, jellegzetes, nagy fekete keretes pápaszemével; Sárközy György, az áhítatos, ámulószemû, gyengéd hangú lírikus és író; hegedüs Lóránt ny. pénzügyminiszter, a TEBE elnöke, az élénk szellemû, nyugtalan polihisztor író.
    A leggyakoribb vendégeket folytatva, többször megfordultak látógatóban: Karinthy Frigyes, a kivételes tehetségû író, a kivételes tehetségû író, aki szinte mindent kívülrõl nézett, akit minden forrón izgatott s a nevetni való világot oly érdekesnek találta; Kosztolányi Dezsõ, a fölényesen józan, sziporkázó szellemû, gáncstalan költõ; Laczkó Géza, a magyar Flaubert, a magyar faj európai mûveltségû, mozaik írómestere; Illyés Gyula, a vers és próza harcos, avatott, fiatal mestere; Komjáth Aladár, a régi tanítványból fejlõdött, lágyszavú költõ, jóbarát; és Erdélyi József, a Pilis nép költõje, az új Petõfi, naivhangú, fiús pátoszú "Jóska". Rajtuk kívül, hogy a névsor teljesebb legyen, Horváth Henrik mûfordító; kárpáti Aurél mûkritikus; író; Móricz Zsigmond, a nagy életerejû, gazdag tehetségû, nyugodt kiállású, a magyar sors legnagyobb regényírója; Színi Gyula író; Artinger-Oltványi Imre, Farkas Zoltán és Elek Arthur mûvészeti írók; Gaál Mózes bácsssi, csupaszív hajdani kartárs; majd Medgyaszay Vilma és Simonffy Margit elõadómûvészek, Beck Ö. Fülöp szobrászmûvész a kiváló Babits plakett szerzõje; Basch Edit festõmûvésznõ, Simon Györg Jánosa Svájcba élõ, modern magyar festõ és végére hagytam -bizonyára több  nevezetességet kihagyva- Nagy László Enrét, a csupa szellem konferansziét és írót, ki pompás rajzokat rögtönzött a ház falára."
    A házból tábozóban vessünk néhány pillantást a Búcsú a nyári laktól címû vers kéziratára, a holt prófétára, akit halála elõtt két nappal szállítottak ismét Pestre a Sziezta szanatóriumba, ahol 1941. augusztus 4-én meghalt.
    A szobabelsõk hangulata, a bútorok, tárgyak, fényképek, könyvek és verskéziratok bizonyára felidézik a látogatóban, hogy a költõ Babits és felesége, Török Sophie hogyan tudott ebbõl a bozótos, majd megszelídített kis tenyérnyi  szigetbõl a maga számára vadont és édent álmodni, hogyan tudta benépesíteni tündérekkel, riadalommal, boldogsággal, félelembõl és napfénybõl szõtt költészettel.
/Pifkó Péter írását átvéve/